A jeles napok népszokásai nem mutatnak olyan változatos képet, mint a katolikus falvak esetében. A fontosabb eseményekhez, mint a lakodalom, disznóvágás, szüreti mulatság kapcsolódnak olyan népszokások, melyek egy részét még ma is megtaláljuk ezen alkalmakkor. Sajóvelezd máig is legjobban megmaradt szokása a szüreti felvonulás és mulatság. A disznótorok teljesen eltűntek, mára már egyszerű, az élelmiszer tartalék megteremtését szolgáló disznóvágássá alakult ez az alkalom. Viszont az emberi élet fordulópontjai keveset vesztettek fontosságukból még ha sok részük át is alakult némileg. A szükségek szokásának (születés, házasság, temetés) is nevezett eseményekhez ősi mágikus praktikák, meghatározott ceremóniák és előre megkomponált kötött életszerepek fűződtek. Az emberi életnek azok az időszakai, ahol az egyik stádiumból a másikba való átmenet történik, ilyen meghatározott ceremóniák szerint történtek és egy részük még ma is történik, melyek épp úgy megtalálhatóak a lakodalmi szokásokban, mint a temetésnél. Ezek az előre kialakított szerepek egyrészt megkönnyítik az átmeneti időszakokat, másrészt egyfajta kötelezettséget is jelent a szerepek alakításában. A menyasszony szülői háztól való búcsúzásakor szomorúnak kell lennie, de ilyen kötött szerep a temetkezéshez kapcsolódó siratás. A mágikus praktikák leginkább a születéshez kapcsolódnak.

Az egészségügy folyamatos fejlődése elhomályosítja a régi korok nehéz időszakait, ahol az emberek az újszülött megóvásának céljából különböző rituális cselekményeket hajtottak végre. Legtöbbször az egyes cselekedetek elkerülése volt az alkalmazott praktika, mint a tárgyak duplázásának tiltása ( két sarló, két korsó stb.) az ikerszülés elkerülése érdekében, mert azt Isten verésének tartották, vagy hogy a terhes asszonynak vigyáznia kell, hogy el ne essen, vagy valami rá ne essen, mert a gyereken meglátszik majd az ütésnek a helye.
„A terhes asszonyt nem szabad paradicsommal megdobni, mert piros marad a helye. ( Kövér Balázsné sz. Kiss Julianna 1934.)
Mindaddig míg meg nem keresztelték a gyermeket nem volt szabad kivinni a házból. A halva született és meg nem keresztelt gyermeket a temető sarkába ásták el. A praktikák között akadt azért olyan is ami a tapasztalatra épült. Ilyen a köménymagos leves, melyet a szoptató édesanya a bővebb tejtermelődés érdekében fogyasztott.

A gyermeket a keresztanya vitte a templomba a bábával és hazaérkezésükkor a „POGÁNYT VITTÜNK, KERESZTÉNYT HOZTUNK” köszönéssel léptek be a házba. Hogy a keresztelő mennyire fontos esemény volt azt az előkészületek is mutatják, hiszen a lakodalomhoz hasonlóan itt is vőféllyel hívogatták a vendégeket. A keresztelő résztvevői e-naptól kezdve valamennyien komák, illetve komaasszonyok lettek, komának, komaasszonynak szólították egymást. A keresztelő után legalább egy hétig komatálat, vagyis ételt hordott a keresztanya az anyának, de azután sem maradt el a gondoskodó segítség, mert a rokonok, barátok továbbra is hordák még a komatálat. Ha már megerősödött az anyuka és kivitte a gyermeket az utcára, megdörzsölték a gyermek fültövét faszénnel a szemmelverés, az ártó szellemek ellen.

Régebben a jegyváltásnak is nevezett kézfogóra vőféllyel hívták a vendégeket. Erre az eseményre a lányos háznál került sor, amit a szűkebb értelemben vett rokonsági körben tartottak meg. Ahogy a disznótornál már említettem a november 30-tól kezdődő időszak a bőség jegyében telt és éppen ezért erre az időszakra összpontosultak az ilyen fontos családi események is mint a kézfogó, amelyeket össze tudtak kötni a disznótorral.

Tisztelettel állok mostan ezen háznál,
Ha tiszteletemet szívesen fogadnák.
............. lányának a kézfogására,
Vendégeket hívok mostan nyolc órára.
Kik közé ezen ház érdemes lakóit,
Tisztelettel hívja becses mulatóit.
A kézfogó pedig most az este lészen,
Számotokra vagyon mindenféle készen.
Oda hát víg kedvet, örömet vigyenek,
Addig is az Isten maradjon itt velek.

A vőlegényes ház vendégeit a menyasszony vőfélye hívta meg:

(a menyasszony vőfélye)
Tisztelt háznép kérem most a figyelmeteket,
Hallgatni legyenek szíves beszédemet.
Tisztelettel kérem most ezen sereget,
Értetek elküldtek, mint hű követet.
Hogy a célunk teljesülve legyen,
Ezen hívásomra jöjjönek el velem.
Nem dicsekszem vele, hogy mit készítettek,
Hanem majd megtudják, ha velem eljönnek.

Ezt a meghívót természetesen ugyanígy verses formában illett megköszönni:

Kérem tisztelettel e tisztelt háznépet,
Hogy amíg bevégzendem rövid beszédemet,
A mi vőlegényünk köszönése végett,
Tartsanak egy kevés figyelmetességet.
Nevezetes nap az, amelyen születünk,
Mert akkor kezdődik világi életünk.
De van még éltünkben egy sokkal fontosabb,
És sok tekintetben nevezetesebb nap.
Midőn házastársát az ember választja,
Ki vele mind a jót, mind a rosszat megosztja.
Méltán nevezetes napnak nevezzük ezt,
Mert akkor az ember egy új életet kezd.
Boldog lehet az, ki volt boldogtalan,
Hogyha az életben egy igaz társa van.
Szeretett jó szülők, kedves fijuk tehát,
Nem mehet ki addig házatok ajtaján,
Míg köszönetét ő el nem mondja néktek,
Amiért ennyire őt felneveltétek.
Szívéből köszöni azt a sok jóságot,
Amellyel őhozzá mindeddig voltatok,
Boldogítani őt mindig kívántatok,
Szálljon ezért az Úr áldása reátok.
Óh, bocsássatok meg, ha valamit vétett,
Szülői áldástok kísérje el őtet.
Legyetek boldogok, ne bántson a bánat,
Ez, amit a válás percében kívánhat.
Kedves jó baráti, rokoni, szomszédi,
Boldog házaséltet kívánjatok neki.
Ő is megköszöni, ami jót tettetek,
A jó Isten legyen mindenkor veletek.
És mostan jó szülők, vele kezet fogva,
Kívánjatok áldást kedves fiatokra.
Hogy az Isten legyen vezére őneki,
Midőn legénykora határát átlépi.
Mondjatok rá áldást, szülők és testvére/k/
Kívánjatok áldást jó törekvésére.
Hogy beteljesüljön minden szép reménye,
Magam is kívánom, hogy Isten segélje.

Megérkezéskor a vőfély ismét beköszön a menyasszony házába;

Szerencsés jó estét mondok mindeneknek,
E helyre már begyűlt tisztelt vendégeknek.
Csak azért küldettem én mostan előre,
Mert egy kis seregnek vagyok a vezére.
Bebocsájtást kérek ezen kis seregnek,
A házi gazdától kérek engedelmet.
De, talán ha neki megbízottja volna,
Kérem igen szépen, ha valamit szólna.
Mert a vőlegény, szószóló, itt hátul állanak
, Hogy mi miért jöttünk tudomást is adnak.
Szószóló úr mostan, lépjen hát előre,
Mondja el, hogy miért fáradoztunk ide.

Miután a vőlegény szószólója a keresztapja elmondta jövetelük célját helyet foglalnak az asztaloknál, és ezután történik a jegyajándékok átadása, melyet mindkét fél részéről a keresztapák adtak át. Ekkor jöttek a köszöntők:

Ifjú jegyesek! Íme szíveitek forró óhajtása teljesült. Megtörtént az első lépés azon útra, mely benneteket a boldogság hímes, virágos kikötője felé vezetend. Én szívemből kívánom, hogy ezen ösvényen csakugyan oda jussatok, ahová legszebb álmaitokban reménylitek. Ez ösvényen soha ne gördüljön elétek akadály, utatokba ne kerüljön tüske, megkezdeni készülő vándorlástokban ne érjenek benneteket zivatarok, sőt az ég mindig derülten mosolyogjon rátok. Virágok, az öröm virágai, a boldog megelégedés ékes liliomai fakadjanak minden léptetek nyomán. Adja Isten, hogy mai eljegyzésetek kezdőpontja legyen egy boldog, nagyon boldog életnek, melynek egét komor felhők soha ne homályosítsák el. Legyen éltetek ege mindig tiszta, derült, mosolygó, melyen fénylő nap legyen egymás iránt való szeretetetek, hold legyen rajta a kölcsönös tisztelet, csillagjai pedig legyenek az édes megelégedés órái. Legyetek nagyon, de nagyon boldogok. Isten tartson meg, vezéreljen benneteket.

Tisztelt Szószóló Úr, és kedves vendégek,
Öregapa, anya, rokonok, testvérek,
Igen szépen kérem, hogy amíg beszélek,
Tartsanak egy kevés figyelmetességet.
Van-e az életnek kedvesebb gondolat,
Mint a szeretőké az eljegyzés alatt.
Midőn felfakad a reménység forrása,
Egymásért sóhajtva, egymásra gondolva.
Van-e az életben kecsegtetőbb remény,
Mint azon szíve, ki meggyőződve lévén,
Hogy egy hű szív dobog érte a távolban,
Boldogító hittel örömet vár onnan.
Van-e az életben többet érő öröm,
Mint a szeretőké, ha szeretője jön.
Vagy a jegy, mely hűség, szeretet záloga,
Mert a boldog jegyes örömmel áll oda.
Van-e az életben szebb, nagyobb boldogság,
Mint a szereteten felépült házasság.
Mit összesegített a szíves eljegyzés,
Két szív lett általa boldog és szerencsés.
Kívánom, hogy kedves jegyeseink szíve,
Egymásra gondolva, legyen egymás híve.
Azon szép remények, melyek kecsegtetik,
Kísérőjük legyen mindenkor őnekik.
Az Isten ki látja a ti szíveteket,
Tartsa meg köztetek a hű szeretetet.
Hogy sem a szerencse, sem a balsors soha,
A ti hűségeteket meg ne változtassa.
Tudjátok, az élet nem mindig egyforma,
Meg is unnánk talán, ha mind öröm volna.
Ha a keserűből nem jutna kóstoló,
Nem is tudnánk akkor, milyen édes a jó.
Az embernek az a célja az életben,
Hogy boldog lehessen testben és lélekben.
Boldogulásunkért küzdünk és fáradunk,
Hol előre törünk, hol hátra maradunk.
Ne gondold barátom, hogy gazdagság nélkül,
Jólétnek hajléka számodra nem készül.
Ne hidd, hogy csak ott süt a boldogság napja,
Hol ezüst és arany rakásra van rakva.
Már most kérdem, mi a valódi boldogság,
Talán a nagy pompa, vagy tán a gazdagság?
Országokra szóló hatalom és nagyság?
De sokan küzdenek, hogy ezeket bírják.
Pedig az embernek mit ér a földi kincs,
Ha önön sorsával megelégedve nincs.
Mit ér, ha tövises a föld kereksége,
Ha család körében nincs öröm, nincs béke.
Boldogok lehettek, élve bár szegényen,
Csak harag és viszály köztetek ne légyen.
Mert ahol e kettő okot ad panaszra,
Ott a gazdagságnak nincsen semmi haszna.
A jól végzett munka édes egy élvezet,
Mely a megelégedés sorsára elvezet.
A becsület útját választva mértékül,
Boldogok lehettek rang, fény, pompa nélkül.
Adja Isten, hogy boldogok legyetek,
Az örömben mindig együtt örvendjetek.
Ha éltetek egén felhők támadnának,
Hű vigasztalói legyetek egymásnak.
De ne legyen szükség a vigasztalásra,
Egyik a másikat búsnak sohse lássa.
Bőven szálljon rátok az Isten áldása,
Baráti szívemnek az hő kívánsága.

Távozáskor ismét a vőlegény vőfélye köszönt el:

Kedves házigazdánk, szószólónk, gazdasszonyunk,
Tihozzátok mostan búcsúszót bocsátunk.
Köszönjük hozzánk való szívességeteket,
Áldja meg az Isten érte lelketeket.
Most már mi elmegyünk, de pár hetek múlva,
Ismét visszatérünk ebbe a hajlékba.
Amikor is majdan ezen egypár személyt,
Melyet a jó Isten mostan összesegélt,
Oly vidámnak láthassuk, midőn most itt hagyjuk,
Istennek áldását kívánjuk reájuk.
Ne zavarja őket semmi veszedelem,
Sőt vigyázzon rájuk Isteni kegyelem.
Te pedig Istenünk, ki lakozol a mennybe,
Jövel és közöttünk légy jelen örökre.
Áld meg ezen egypár személyt,
Kinek kézfogó ünnepét,
Most békével eltöltöttük,
Maradj velünk jó Istenünk.

A legénybúcsú a lakodalmat megelőző héten volt, amikor is a vőlegény a barátaival vagy a kiment a pincébe, vagy ha nem volt akkor a kocsmába és együtt szórakoztak. A pincés összejöveteleken sokszor a helyi zenészek is megjelentek.
A leánybúcsúztatók, ma kezdenek ismét divatba jönni. Korábban még az 1900-as években a menyasszony hívta vendégségbe barátnőit egy közös vacsorára, dalolásra, majd a szokás kezdett elmaradni.
A menyasszony átköltöztetése a vőlegényes házhoz még a lakodalmat megelőző héten megtörtént, amit ágyvitelnek hívtak és ugyanolyan szertartással történt mint a lakodalom egyéb eseményei.
A menyasszony ágyát az összes hozománnyal egyetemben szekérrel vitték a vőlegény házához és a vőfély irányította a ceremóniát, melyet így vezetett fel:

Kérem igen szépen ezen tisztelt házat,
Egy pár szavaimat, ha meghallgatnának.
Hogy mért kerestük fel ezen tisztelt házat,
Beszédemre tehát most válaszoljanak.
Mert azért küldettünk most ide hozzátok,
A menyasszony ágyát, hogyha kiadnátok.
Mert vőlegényünknek az a kívánsága,
Hogy kérésünk után kezeinkre bízza,
Kint az udvaron áll két ló a kocsiba,
Nyerít, ugrándozik, vár a pakolásra.
Tisztelettel kérnénk most e ház jó urát,
Ne vonja meg tőlünk szíves ajándékát-
Hanem bízza híven a mi kezeinkre,
Úgy vigyázunk rá, mint két szemünkre.

Az esküvő időpontját általában igyekeztek a vetési munkálatok végeztére, a tavasz második felére egyeztetni. A második világháború előtt még három napos lakodalmak voltak, amik a szerdai napon kezdődtek, de később már csak a szombati nap vált általánossá és ez manapság is így van. A lakodalom mindkét háznál zajlott és a konyhának külön sátrat építettek, ahol az alkalmi tűzhelyet is elkészítették.
A szakácsok rendszerint a közeli rokonságból kerültek ki, elsősorban a keresztanya, vagy a főzésben tapasztaltabb női rokonok.
A sátrakat zöldágakkal, szalagokkal és virágokkal díszítették. A lakodalom menetét pedig vőfélyek irányították, akik minden történést verses formában jelentettek be. Dél közeledtével a vőlegényes háztól elindult a nagyvőfély a menyasszonyos házhoz, melyet így jelentett be:

Mostan már elmegyünk szerencsét próbálni,
Vőlegényünk párját meg fogjuk találni.
Istentől kérünk mi, most tehát bölcs elmét,
Áldja meg az Isten elejét és végét.

A lányos házhoz érve ismét versben mondja el jövetelének célját:

Csend! Kikérem mostan mindenki figyelmét,
Addig át sem lépem e háznak küszöbét.
De, hogy miért jöttem, amíg elbeszélem,
Beljebb megyek, hogyha engedelem lészen.

/Szünet. Megadják az engedelmet. /

Én egy barátomnak a követe vagyok,
Abból mit rám bízott, semmit el nem hagyok.
Nyíltan elbeszélem a rám bízottakat,
Beszédemre én is kérek válaszokat.
Az én jó barátom ezelőtt pár héttel,
Mint szárnyra kelt madár, repült szerte, széjjel,
Repült, hogy magának egy társat keressen,
Akivel az élet tengerén evezzen.
És a jó Istennek, bölcs, vezérlő keze,
Őtet ez érdemes hajlékba vezette,
Itt látott ő egy szép rózsát virítani,
Remélte, hogy le is fogja szakítani.
És az a szép rózsa e hajlékban levő,
Hajadon leányzó, ki azt volt ígérő,
Hogyha a jó Isten kedvez életüknek,
Kevés idő múlva egymásé is lesznek.
A kitűzött idő arra már el is jött,
Vőlegényem mostan engem azért küldött,
Hogy valósul-e már az a tett ígéret,
Vagy választottja már másnak adott kezet?
Nincsen-e valami ellenkező dolog,
Amely életökre hozna gyászt, bánatot.
Ha nincs, úgy elmegyünk az Úr oltárához,
Hol a szent hit által köttetnek egymáshoz.

A választ a menyasszony szószólója adja meg, mire ismét versben válaszol a vőfély:

Midőn galambjait Noé elküldötte,
Visszatérésekkor egy jelt vitt nékie.
Amikor urunkhoz mi is visszatérünk,
Megkívánja tőlünk, valami jelt vigyünk.

Ez a jel Sajóvelezden a bokréta és a kendő, melyet a vőfély megköszön.

Ezen ajándékért köszönetet mondunk,
Melyért az Istentől áldást bőven kérünk,
Áldja meg az Isten, aki szőtte, fonta,
De még azt is, aki ruhánkra felszúrta.

Mint Noé galambja, élelmet hol kapjak.
Hanem gyorsasággal, hogy visszaforduljak,
Az Úr oltalmába, titeket itt hagylak.

Kedves szószóló Úr, íme visszatértem,
De még én ezúttal biztos célt nem értem.
Láttam a menyasszonyát, amint táncolt, vigadt,
Nálánál szebb rózsa igen ritkán nyílhat.
Kikérdeztem tőlük, miként áll a dolog?
Úgy lesz, mint ígérték, semmi sem változott?
Vőlegényünknek is jó ott az üzenet,
Amint vettem észre, nagy ott a szeretet.
Szószóló úrnak is sok jó egészséget,
Általunk kívánnak áldást, békességet.

A vendégek mindkét házhoz az esküvő napján, általában délután érkeztek. Ha voltak vidéki rokonok, előfordult, hogy ők korábban, már a délelőtti órákban megérkeztek. Mivel korábban az esküvői ebéd csak szűk családi körben zajlott, ezért az itt felszolgált étkek is egyszerűbbek voltak, mint a savanyú leves és tejbekása, mely a szegényebbeknél kölesből készült.
A zenekar az ebéd utáni órákban érkezett, melynek tagjai mind velezdi muzsikus cigányok voltak. A zenekar összetétele változatos volt. Általános volt az öt-hat főből álló, egy vagy két hegedű, brácsa bőgő, cimbalom, klarinét felállás, de kisebb összejövetelek alkalmával, mint pl. a pincei mulatozások kisebb létszámban is muzsikáltak. Ilyenkor a cimbalom maradt el, nyilván a nehezebb mobilitása miatt.
Ebéd után a vőfély ismét elindul a menyasszony házához:

Fáradtságot itt mi most másodszor teszünk,
Reméljük, hogy már most szerencsések leszünk.
Most már én népeim, Isten tivéletek,
Örömet hozok én néktek, ne féljetek.
De azért majd aztán frissen készüljetek,
Egy szívvel, lélekkel mindnyájan jöjjetek.

Kedves szószóló Úr, én hát búcsút veszek,
Vőlegényemhez a jó válasszal megyek.
Hogy a dolog itten meg van határozva,
Úgy amint ígérték, semmit sem változva.
Örömmel megyek el már most titőletek,
Kérlek a szent helyre ti is eljöjjetek.
Legyetek tanúi az egybekelésnek,
Áldást kérve rájuk, boldogul éljenek.
A menyasszony házától nem mehetett el üres kézzel, mindig küldtek ajándékot a vőlegényes házba. Ez leginkább kalács és bor volt. Visszatérve a vőfély ismét verses formában számol be:

Nem csoda seregem, hogy ily soká jártunk,
Mert a menyasszonyért igen megharcoltunk.
De sebaj, utunkon hiába nem jártunk,
Megnyertük a kincset, amiért fáradtunk.
Sok ínségek között mily gyakran forogtunk,
De azért vígságnak napjára jutottunk.
Mint tengernek habja, annyira hányattam,
Míglen futásomnak végére jutottam.
Azt mondták azért, hogy ezt a kompániát
, Ifjastól, vénestől, mind szívesen látják.
A menyasszony pedig, ezen ajándékát,
Szószólónknak küldi, hogy ezt elfogyasszák.

A lakodalmi kalács mint ajándék mára már teljesen eltűnt, pedig egykor kultikus tárgya lehetett ennek az alkalomnak épp úgy mint a papnak ajándékozott üveg nyakára húzott lyukas kalács.

Már mostan elmegyek ama főorvoshoz,
Istentől adatott hírek adójához.
Az eklézsiának fő kommandójához,
Megtudom, jó szívvel lesz-e kompániámhoz.

Tisztelendő urunk, alássan jelentjük,
Az esküvő percét nem messzire tettük.
Hogy készülni időt nyerhessünk a felől,
Igen jónak láttuk, ide jönni előbb.
/Ezt a csekély ajándékot Tisztelendő Úrnak küldik miáltalunk. /

Békesség zászlója dicsően lobogjon,
Tisztelendő házán kívánom maradjon.
Evangéliomnak kútfeje fakadjon,
Amely innét soha ki ne is apadjon.

Megtértünk szószólóm ama kegyes háztól,
Az anyaszentegyház fő komendójától.
Kívánt mindnyájunknak friss, jó egészséget,
E lakodalomban kívánt békességet.

Az egyházi és a polgári esküvő egymást követték és már a század elején is így volt Velezden és természetesen a jegyzőnek is ajándékot vittek, aki az anyakönyvezetői teendőket is maga végezte.

Anyakönyvvezető urat tisztelettel,
Mi szószóló urunk igaz szeretettel,
Köszönti általunk friss jó egészséggel,
Az összekötésre mikor jöhetünk el?

Elhagyom kevéssé még ezen hajlékot,
Hogy a szószólónak megmondjam a dolgot.
Minden jót kívánok mostan e hajlékra,
Őrködjön felette, az Úrnak angyala.

Miután a vőfély visszatér a már javában mulatozó vőlegényes ház vendégseregéhez, útnak indítja őket a menyasszonyért.

Tisztelt gyülekezet Isten szent nevében,
Induljunk el innen csendes békességben.
A vőlegényünknek keressük fel párját,
Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát
. Szerezzünk ma néki öröm, boldogságot,
Hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot.
Tehát induljunk el Isten szent nevében,
Menjünk menyasszonyért mindnyájan, szép rendben.

Eljöttem még egyszer, most már utoljára,
Velem együtt eljött egész kompánia.
Eljött a vőlegény szép menyasszonyához,
Elvinni óhajtván szerény hajlékához.
Velük akarunk mi egy kissé mulatni,
Szíveskednek-e hát nekünk helyet adni. / Igen /
Gyertek be népeim, jó szívvel látnak itt,
Látom becsületes emberek laknak itt.
Tudom enni, inni eleget adnak itt,
Egy kevés ideig elmulathatunk itt.

A mulatozást a vőfély szakítja meg a hitre kérővel:

Tisztelt szószóló Úr! S vigalmi vendégek,
Csendet kérve léptem én be tiközétek.
De már a szószólóm panaszkodik nagyon,
Engem azzal bosszant, hol van a menyasszony.
Azért szószóló Úr, az én kérésemre,
A menyasszonyunkat, kérem, hozassa be.
Hogy az ő párjával a hitre mehessen,
A hitmondás által összeeskettessen.

Mindezidáig a menyasszonyt még nem látta a vendégsereg, mivel az öltöztetése folyt a tisztaszobában. A fehér menyasszonyi ruha az ötvenes évektől kezdett elterjedni. Előtte színes volt és természetesen a legfontosabb tartozéka a menyasszonyi koszorú volt.
Először egy álmenyasszonyt hoznak be.

Egy kis csendességben legyenek azt kérem,
Míg a vőlegényünk kérését megteszem.
Vőlegényem kéri, ő becses mátkáját,
Azért bemutatom az ő csúf pofáját.
Most már felszólítlak, vőlegény ezennel,
Jegyesednek ezt választod-e vagy nem.
NEM!
Hát vőlegényem én is azt mondom rá,
Hogy ilyen menyasszonyt a parton is kapnál.
Kifelé vén hugyos a teremtésedet,
Hogy teszi bolonddá az egész vendéget.

A csúfmenyasszony figurája a mai lakodalmaknak is vidám jelenete, melyet a valódi menyasszony búcsúztatója követ, bár a csúfmenyasszony megjelenik még a menyecske tánc kezdeténél is.

Szeretettel teljes tisztelt vendégsereg,
Az én beszédemre mostan figyeljetek.
Mert a menyasszonyunk, mielőtt távozna,
Az ő jegyesével kitűzött útjára,
Tiszta szívből arra felkére engemet,
Mostan őhelyette, mondjak köszönetet.
Tisztelt háznép és ti szeretett vendégek,
Kik ezen hajlékba összesereglettek,
Gyertek ide hozzám, midőn életemet,
Elmondom tinéktek köszönetemet.
A felséges Isten bölcs vezérlő keze,
Jó szüleim által engem felnevele.
Felneveltek engem, szerető lányukat,
Istenünkről kérem rájuk áldásomat.
Most már itt kell hagyni szerető házunkat,
Amelyben neveltek, gondosan ápoltak.
Midőn eszembe jut gyermekkor éveim,
Fáj nagyon a szívem, hullanak könnyeim.
Most már itt kell hagynom szülői hajlékom,
Istenem mutasd meg, hogyan lesz majd sorom,
Már most kedves anyám Téged arra kérlek,
Távolban is engem el ne felejtsenek
Mutassatok hozzám igaz szeretetet,
Én sem feledlek el sohasem titeket.

A vőlegény vőfélye megköszöni a vendéglátást és elindul a násznép az esküvőre.

Köszönjük már mostan szállást adástokat,
Hogy befogadtátok az úton járókat.
Közölvén mivelünk sok rendbéli jókat,
Fizesse meg Isten néktek mindazokat.
Isten veled háznép és vígalmi sereg,
Ti felétek is nyújtok búcsú kezet,
Adjon Isten köztetek szép mulatást,
Végső búcsúm ez: szeressétek egymást.

Elől a menyasszony a nagyvőfélyével, mögötte a vőlegény az ő nagyobbik koszorúslányával, majd a vőlegény nagyvőfélyével. Utánuk a másik koszorúslány, a kisvőfélyek és koszorúslányok. Leghátul a legények és a zenészek, közöttük pedig a násznép.
Viszonylag új keletű szokás az út elkötése valamilyen kötéllel és a továbbhaladásért fizetni kell. Ugyanez az akadály áll fenn a templomnál is, ahol a harangozónak kell fizetni. Először a polgári eskü letételére kerül sor, ezért az első út a jegyzőhöz vezet. A vőlegény nagyvőfélye ismét rövid versben, jelenti be a jövetelük célját

Isten jóvoltából már mi elérkeztünk.
Az összekötének tanúi lehessünk.
Anyakönyvvezető urat arra kérem,
Az összeköttetést tegye meg szívesen.

Miután megtörtént a polgári eskütétel, a vőfély ismét versben megköszöni a jegyző munkáját.

Köszönetet mondunk a szívességéért,
Anyakönyvvezető úrnak/szzonynak a fáradságáért.
Melyet most két személy irányában megtett,
Köztük a szeretet lánca megerősíttetett.
Fogadja hát köszönetünk ezen szép reményben,
Szálljon rá az ég áldása, áldja meg az Isten.
Ez új házaspárnak Isten adjon szép életet,
Holtuk után dicsőítve, adjon mennyben helyet

Ezután következik az egyházi eskütétel. Amíg a násznép elfoglalja helyét a templomban a vőfély beköszön a paphoz. A második világháború előtt még az üveg nyakára helyezett lakodalmi lyukas kalács volt a papnak szánt ajándék. Mára már, ennek az egykor kultikus tárgynak a lakodalmi kalácsnak a helyét teljesen átvették a torták és egyéb sütemények.

Isten jó voltából már mi elkészültünk,
Minden bajainknak már végére értünk.
Tisztelendő urunk elé azért léptünk,
Megjelenéséért esedezik népünk.

Kifelé ismét mond egy rövid verset.

E háznak gazdáját csendes békességben,
Itt hagyjuk az Isten gondviselésében.
Az Úrnak angyala jöjjön el mivelünk,
Hogy mostan két személyt összeesketünk.

E háznak gazdáját csendes békességben,
Itt hagyjuk az Isten gondviselésében.
Az Úrnak angyala jöjjön el mivelünk,
Hogy mostan két személyt összeesketünk.

E háznak gazdáját csendes békességben,
Itt hagyjuk az Isten gondviselésében.
Az Úrnak angyala jöjjön el mivelünk,
Hogy mostan két személyt összeesketünk.

Tisztelendő úrnak e szép beszédjéért,
Melyet most az ifjú jegyesekre kért.
Áldást kérek Istenünk szolgájára,
És békességet kedves családjára.
Most már pedig az új házaspárra,
Szálljon őreájuk az Isten áldása.
Mikor pedig kondul az utolsó óra,
Találjanak Jézusunknak jobbjára.

A régi lakodalmak még mindkét háznál zajlottak. A templomból haza a vőlegényes házhoz, vagyis most már az ifjú pár házához együtt mentek az új házasok. Mögöttük a fiús ház, illetve a mindkét házhoz hivatalos vendégek. Akik csak a lányos házhoz voltak hivatalosak, azok külön mentek. A megérkezéskor ismét a vőfély szól.

Mint fáradt vándor, ki pályáját végzi,
Fáradtságának jutalmát szemléli.
Örömmel telik el amidőn láthatja,
Fáradozásának van méltó jutalma.
Én mint fáradt vándor, pályámat végezvén,
Isten volt vezérem, nem ért semmi veszély.
Örvend bennem szívem, amidőn láthatom,
Fáradtságom után van méltó jutalom.
És miért fáradtam, íme bemutatom,
Kedves vőlegényem tenéked átadom.
Tiéd ez egészen, megesküvél vele,
Ama sírig tartó hűség, szeretetre.
Legyen szent az eskü mindig előttetek,
Bár forduljon jóra, vagy rosszra éltetek.
Legyen ez a hajlék Istennek szentelve,
Sokáig éljetek egymást hőn szeretve.
Ti is kedves szülők, szerető rokonok,
Pártfogásotokba, őtet fogadjátok.
Mutassatok hozzá igaz szeretetet,
Fogjatok most vele szeretettel kezet.

Innentől kezdődött a felszabadult, örömteli szórakozás a zenészek húzták a talpalávalót, a táncmulatság és vacsoráig itallal kínálták a vendégeket. A zenészek vacsora közben is muzsikáltak, igaz ekkor nem olyan lendülettel. Miután mindenki megvacsorázott a zenészek is vacsoráztak. Ez alatt a lányok asszonyok olykor énekeltek és karikáztak. Amikor elérkezett a kontyolás ideje a vőfély ismét verssel jelenti be az eseményt. (Újabban itt is megjelenik a csúf menyasszony, ami megelőzi az igazi menyecsketáncot és igen csak mókás jelenetekkel teszi még felfokozottabbá a hangulatot.)

Adj Isten jó estét, jaj de elfáradtam,
Pedig még nem is oly messziről utaztam.
De a fáradtságnál nagyobb volt, hogy majd...
Nem mondom ki, hogy mi, csak volt nagy hadd el hadd.
Az elején kezdem a dolgot beszélni,
Mert csak ritkán szoktam hazugságot szólni.
Azt nem igen szükség neveznem hol lakunk,
Jól tudják mindnyájan, csakúgy, mint mi magunk.
Amint odahaza szépen felkészültünk,
A pajtással együtt emígy beszélgettünk.
Nehéz lesz tán háton emelni a terhet,
No, ha nehéz, húzzuk ki hát a szekeret.
Két szamár heverész mindig ólunkba,
Fáért szoktunk járni az erdőre rajta.
A kocsit kihúztuk, aztán megpakoltuk,
És a két szamarat eléje befogtuk.
Aztán elindultunk, vígan beszélgettünk,
Biz azon örültünk, hogy lagziba jöttünk.
Bátran jöttünk semmi rosszat nem gondolva,
Mondván, jó lesz dolgunk a lakodalomba.
Mi csak folyvást jöttünk, folyvást beszélgettünk,
És hogyishívják? mocsolyához értünk.
Aztán a két part közt, éppen ott a hídnál,
Elénkbe állt egy tót, felkiált, hogy megállj!
Mit akar ez velünk, mondom a pajtásnak,
A tót nekifogott a kutaszkodásnak.
És mondá: adjatok ennem éhes vagyok,
Mert hogyha nem adtok, mindjárt éhen halok.
Mi szépen tiltottuk, ne bolondoskodjon,
Hogy míg szépen vagyon, tőlünk eltávozzon.
De ő nem távozott, a pajtásom látta,
Hogy más mentség nincs, hanem csak baltája.
Felkapja baltáját, elkiáltá magát,
Megállj, no tót! A tóthoz ekként szólt.
De a tót nem hagyott a hátára ütni,
Azt sem tudta talán, merre kell szaladni.
Úgy elszaladt, hogy már ki tudja hol lábal,
De mi is eljöttünk a sok jó kaláccsal.
Látja szószóló úr, mily bajon mentünk át,
Meg is érdemlünk már egy pohár borocskát.
Főképpen gebéim, kik annyit szenvedtek,
Míg én itt beszélek, ők meg csak nevetnek.
/ Ekkor hátra tekint. /
Mit csinálsz ott kölyök, tán enni akarsz már?
Nem tudsz te is várni, miként a többi vár!
Takarodjál onnan, lódulj, ilyen adta,
Ha megütlek, nem tom, hol állsz meg, a pokolba.
Te meg pajtás könnyítsd már azt a gebéket,
Miért gyötröd olyan soká szegényeket.
Hozzad a kalácsot, tedd fel az asztalra,
Mert jód üresen marad a vendégek hasa.

Ezután a nyoszolyó és koszorús lányok ajándékaikat kínálják a vendégeknek, melyet a vőfély megköszön

Nyoszolyó leánynak jó szerencse légyen,
Míg a nap és hold a fényes égen mégyen.
Ezen ajándékért köszönetet vegyen,
Egész életében mindig ilyen szép legyen.
Mikor pedig eljő a boldog óra,
Hogy számláltatik a házasok sorába,
Adjon az Úr neki szerencsés napokat,
Örömmel, békével tölthesse azokat.

A mulatozás hajnalig folytatódott és a hajnaltűz átugrása még ma is megtartott szokás a sátras lakodalmakban. A hajnaltűzhöz kapcsolódó dallamok, melyeknek szövegében is megtalálhatóak a hajnal jellegzetes momentumai.

A 20-as, 30-as években még szerdai napokon volt a lakodalom és ilyenkor vasárnap „Hőrészt” tartottak. Ilyenkor még egy mulatozást csaptak, melyre ugyancsak a vőfély hívta a vendégeket és akik általában a menyasszony családtagjai, a keresztszülők családjai, valamint a vőfélyek és koszorúslányok.

Jó napot kívánok tisztelt atyafiak,
Eljöttem értetek, hogy titeket hívjalak.
Szerény hajlékába azon ifjú párnak,
Kérésükre gyertek, soká ne várjanak.
Jó szívvel látnak ott, mint fáradt utazót,
Előtökbe tesznek, pálinkát, vakarót.
Kínálgatnak mindig, vegyenek, egyenek,
Hogy többször is jöjjek, ne várjátok el ezt.
Ezen hívásomra gyertek mostan velem,
Egészen okáig leszek vezéretek,
Csakhogy előre majd ti beköszönjetek.